Álmok

2012-ben néztem ki Bözsönyligetet. A Vác rallyn voltunk és itt kaptunk szállást. Azt éreztem, hogy itt kell valami. Sokat jártam vissza ide. Néztem a házikókat. Nézegettem. Ingatlan.com-on a hirdetésfigyelő éles lett. Túráztam. Álmodoztam. Nem léptem. Eltelt 5 év. Lépnem kell. Hogyan lépjek? Tele vagyok munkával, ki se látok belőle. Sok az élet. Nem megy egyedül. Hogy töröm át a gátat? Kis lépésekben talán. Egyiket a másik után. Akkor lesz valami és nem csak dédelgetett álom, hanem valami. Ekkor jött az ötlet, hogy van nekem egy mátrai kedves ismerősöm, akit ez hátha érdekel. Mert súlyosak a budapesti hétköznapjaim és lehet valamit dédelgetni, de nem lesz belőle semmi, ha nem lépek. 2018 év végén felhívtam. Vacsoráztunk egyet Budapesten és gondolkodott rajta. Pár nap után jött a válasz, hogy érdekel. És ott kezdődött. Nem a Börzsöny, hanem a Mátra. Életem első rallys gyorsasági szakasza helyszínén, ami 2009-ben volt. És ennek a kedves ismerősnek a versenyautóját vezettem a ködös Mátrában. November volt.

Megálmodtam egy olyan helyet, ami sokat jelent nekem, hogy megmutathassam és megoszthassam utazásaim eredményét és abból az útból is mutathassak a Kabinka vendégeinek, amin keresztül mentem. 

Elmúltam harminchét éves és huszonhárom éves korom óta dolgozom. Harmincnégy évesen elégtem. Mondhatni ki. Sokan használják ezt, szinte már szitok szóként. Nekem ezt annyira sikerült összehoznom, hogy már nem tudtam egyáltalán koncentrálni, egy emailt nem tudtam elolvasni. Ekkor mondta azt mindenem, hogy állj meg és változtass. Ez így nem mehet tovább.

Benne voltam a mókuskerékben, amit sokan ismerhettek. Megy a hajtás, keressünk több pénzt, jöjjön a következő kihívás, és egy pillanatra se álltam meg örülni annak, ami van.

Az egóm ezzel együtt duzzadt és az amúgy se könnyű személyiségem vált egyre elviselhetetlenebbé, a környezetemnek, a családomnak, de a végső az volt, amikor már magamnak is. 😀 Ekkor jött a változás, mert beláttam, hogy baj van.

Elindultam Balira egyedül jógázni. Huszonhárom napra. Napi két jóga a yogabarnban @theyogabarn és igyekeztem magammal foglalkozni befele figyelni. Szarul voltam.

Itt ismerkedtem meg a Yin jógával és Vipassana meditációval.
A Yin jóga csodálatos volt, felszabadított bennem érzéseket, amik jól el voltak zárva, mélyre dugdosva, bepakolva az alsó fiók mélyére, hogy rá se lehessen nézni. A rossz hír az, hogy ezek az érzések sajnos felbugyborékolnak, de nem voltam hajlandó ezekre ránézni. Tömködtem a lyukakat.

A Vipassana meditációról (Vipassana jelentése belátás) is Balin hallottam először, azt mesélték, az még mélyebbre visz a befelé figyelésben. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom és el is jutottam Tóth Andrea Beátához, aki mondhatom, hogy a Vipassana meghatározó és hiteles alakja itthon. Ahogy hazaértem azonnal mentem a kezdő meditációs tanfolyamra, majd nyáron az egy hetes elvonulásra, ami nemes csendben zajlik.

Itt nincs menekvés önmagunk elől. Napi 8 órát meditálunk, ülő és járó gyakorlatok követik egymást.

Meghatározó élmény volt ez is.

Ezek összessége és egy kiegyensúlyozott párkapcsolat nagyban segített abban, hogy támogatott közegben, szeretetben találkozhassak magamban azokkal az önazonos célokkal, amik gyermeki lelkesedést váltanak ki belőlem.  Ugyanazzal a lendülettel tudom csinálni erőlködés nélkül, mint ahogy huszonhárom évesen elkezdtem dolgozni.

Ez nekem a Kabinka. Egy olyan új minőség az életemben, ami az üzlet és a belső út találkozása.

Nem hátat fordítani az első tizenkettő munkával töltött évemnek, hanem felismerni azt, hogy mit szeretek még a munkámban és oda csatornázni az energiáimat amit a legszívesebben csinálok és ami a legjobban megy. Hogy új dolgoknak is teret engedhessek az életemben, hogy válthassak és remélem, hogy ennek a belső útnak a szeleteit ti is megérzitek, ha megérkeztek hozzánk a Kabinkába.

Várunk.
Levi